A Szabadság ötven árnyalata

És végre elérkezett a sorozat harmadik, egyben utolsó könyvének megjelenése is. A második könyv után voltak komoly fenntartásaim, hogy ugyan mit tud még beletenni a harmadik kötetbe. Erősen féltem, hogy ugyan milyen irányba fog elmenni a történet. És sajnos a félelmeim nem voltak alaptalanok. Nekem egy kicsit ellaposodott a könyv. Nem mondom, hogy rossz volt, de a kezdeti jó ötlet után, vártam volna még valami másfajta, de nagy csattanót.
A könyv felénél ott tartottam, hogy nem olvasom tovább. Elég volt a rengeteg szex jelentből, a napi szexuális életünk részletes leírásából, kimondottam idegesített az egész, hogy már másról nincs is szó szinte.  Nem vagyok prűd, nem zavar a sok szex leírás, de ez már tényleg sok volt. Nem értettem, mi a francért kell ennyire részletezni a napjaikat. Ott tartottam, hogy nem olvasom tovább, majd befejezem máskor...
De végül is nem tudtam abbahagyni, valahogy hajtott, hogy ugyan már mi a lesz a vége. Érdekes módon a könyv felétől tényleg jobb lett a történet, és végre kezdtek történni benne a szexen kívül más események is. Sőt, kimondottam tetszett az izgalmas szál, ami végül kibontakozott az eseményekből:D
Ana személyiségét az első könyvben az erősen irritáló kategóriába soroltam, de meglepően jó irányú fejlődést kezdett mutatni a második rész folyamán, és a harmadik könyvre végre egy viszonylag normálisa, számomra elfogadható nővé érett meg.
Christian is sokat változik, bár szerintem az alap irányításmániás természete nem igazán lesz más, csak egy kicsit szelídült Ana miatt. Tudom, hogy mindenkinek más az ízlése, de én például két perc alatt agylobbot kapnék egy pasitól. De mint tudjuk, ízlések és pofonok, nem vagyunk egyformák.
Összességében, azt tudom mondani, hogy az írónő egy új kategóriát teremtett a mai könyvek világában, aminek rengeteg rajongója - köztük én is - lett, és lesz a jövőben is. Az írásának erősen van még javítani, de végül is kezdetnek megfelelt. Biztos lesznek a jövőben hasonló, ezerszer jobban megírt, kitalált történetek, könyvek, de akkor is nekem ő volt az első istenigazából ebben a kategóriában.
Örülök, hogy olvashattam ezeket a könyveket, és még abban a szerencsés helyzetben is vagyok, az könyvespolcom ott ülnek az könyvek "eredeti" formában is, nemcsak e-bookban.

Benina: Biborhajú 1-2.

Ezek a könyvek is már elég régóta "porosodtak" az e-book olvasómon, de eddig valahogy nem éreztem kedvet elolvasni. Most nekivágtam.
Nos. Az első benyomásaim az első könyvről elég vegyesek voltak. A történet maga jó és ötletes, tetszett ez a másfajta kitalált boszorkányos világ, érdekesnek tűntek a benne szereplők személyek. Bár a szokásos sablon megvolt itt is, de azért láttam benne fantáziát.
Az írónő stílusa, leírása elég nyögvenyelős volt a könyv feléig, sokszor nehezen érthető, követhető, erősen félbehagyott gondolatok, cselekmények, amikre később nem tér vissza és eléggé nyitva maradtak ezáltal dolgok. Erősen elgondolkoztam rajta, hogy nem olvasom tovább, de végül is rábeszéltem magam, hogy ne hagyjam félbe. Ami tulajdonképpen egy jó döntés volt, hiszen a könyv felétől sokkal izgalmasabb és jól olvashatóbb lett a könyv. Ami talán a legjobban tetszett benne, hogy Claire fekete haja, vörösen "világít" a napfényben, innen a bíborhajú kifejezés is. Ezt nagyon ötletesnek tartottam...
Viszont nagy érdekesség, hogy a második könyvet olyan gyorsan felfaltam, hogy még én is csodálkoztam. Ez már sokkal jobban volt összerakva, kialakítva. Ráadásul igazán nagyon meghatódtam tőle. Spoiler: szabályszerűen zokogtam, amikor Kellan meghal...

Az első könyv hivatalos ajánlója:
Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük. A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével? A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny… Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.

Elméletileg november 24-én jelenik a harmadik és egyben fejező kötet. Kíváncsian várom, mi újat tud még kitalálni ehhez a történethez. Addig is ajánlom figyelmébe másoknak is ez a két könyvet:D

A sötét ötven árnyalata

Mikor az első könyv "A szürke ötven árnyalata" még csak alig volt úgymond hír, annyira felkeltette az érdeklődésemet, már a címével is, hogy úgy éreztem ez az könyv nekem kell. Tulajdonképpen az elején még csak a címét tudtam, azt például nem, hogy egyáltalán miről szól a könyv. De címe annyira megfogott... Aztán jött a médiahisztéria a könyv körül, ami egy picikét azért elbizonytalanított, hogy mégis milyen lesz a könyv. Mikor végre megszereztem és elolvastam teljes mértékben magával ragadott. Pedig maga a fordítás és benne a rengeteg baki elégé lelombozza az embert olvasás közben (ld. Kings of Leon = Oroszlánkirály), de akkor is nagyon szeretem könyv. Mikor vége lett az első könyvben, teljesen bezsongtam, hogy nem tudom tovább olvasni. 

A sötét ötven árnyalátára meg elég sokat kellett várni, mert a megjelenését csak tologatták, csak tologatták... De nemrég végre a kezembe foghattam a könyvet, mert ez úgy éreztem meg kell eredeti "könyvben". Pikk-pakk ki is olvastam, de viszont a legnagyobb döbbenet akkor ért, mikor másnapra már különböző e-book"lelőhelyemen" már ott volt az e-változatban a könyv:))))

Magáról a könyvről: az első részben voltak dolgok, főként Ana miatt, amiktől a falra másztam. A belső monológjai egy egészen "picikét" voltak idegesítőek, de számomra még az elviselhető kategóriába tartoztak. Viszont a második könyv már nagyon ott van a szeren. A hölgy kimondottan nagy fejlődést mutat be. Erősen sikerült kilépnie a "iszonyúan idegesítő hülye liba" kategóriából. Jó volt egy kicsit jobban megismerni Christiant is, elég sok minden kiderült a múltjáról és róla magáról is. A könyvben voltak végre egyéb események is, amik izgalmasabbá tették a történetet. Komolyan nagyon tetszett, élmény volt végig olvasni. 

Sajnos ebben a kötetben is rengeteg a fordítói hiba, amiket egy jó lektorral simán ki lehetett volna küszöbölni, és erősen szégyellheti magát a kiadó, hogy ilyet ki mer adni a kezéből. Arról már nem is beszélve, hogy miután én elolvastam a könyvet, a borítóján a fólia már pöndörödik fel, pedig én aztán mindig vigyázok a könyveimre...

Az egyik kedvenc "bakim": 90. oldalon 

"Kitört belőlem a kiállítás." 

Na erre csak annyit: no comment.

Mindezek ellenére jó kis könyv ez, alig várom a harmadik részt, amit remélem az édes Ulpius Kiadó nem tologat megint hónapokig.

A könyv hivatalos ajánlója:
A gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál. De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni. Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról. Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését.

Richelle Mead: Vámpírakadémia 1-6.

Ez a könyvsorozat is abba a kategóriába tartozott, amiről már innen-onnan elcsíptem egy-egy megjegyzést, kommentelés, véleményt, de eddig valahogy nem éreztem úgy, hogy el kellene olvasni. De mint már többször említettem, mindennek eljön az ideje.
Első hallásra, olvasásra, azt hittem, hogy megint egy tini-romantikus-vámpíros-paranormális könyv. Aztán, miután elkezdtem olvasni teljesen meglepődtem. Tény és való, hogy a főszereplő Rose nagyon fiatal már a könyv elején is, de az egész felfogása, hozzáállása messze nem egy tinédzserre jellemző. Tetszett a két faj kitalálása, érdekesnek tartottam ilyen megközelítés helyezni a "vámpírokat". Lentebb kitettem az első és a hatodik könyv ajánlóját, mivel nem igazán szeretném magát a történet elemezni, ecsetelni, leírni, mert tulajdonképpen nem is igazán lehet, hiszen folyamatosan mindig történik benne valami. Elég mozgalmas volt végig mind a hat könyv. Ami az elején elég furcsa volt és egy picit talán zavart is, hogy amikor Rose Lissa "fejében" van, akkor ugyebár más szemszögből történtek az események, úgymond Lissa életét láthatjuk, élvezhetjük, de ez egy idő után annyira nem is volt zavaró. Nagy kedvecem volt a könyvben természetese Rose szerelmes Dmitrij. Hm. Megint egy nagyon jól eltalált, igazán szerethető férfi, akivel egy jó darabig nem a "jó" oldalon találkozhatunk a könyvben huzamosabb ideig...:)))
Összességében tényleg nagyon szerettem, hamar felfaltam mind a 6 kötetet, és ezt is maximálisan ajánlani tudom egy-egy kellemes estére, délután, éjszakára, reggelre...

Az első kötet ajánlója: A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Az hatodik könyv ajánlója: Ezúttal maga Rose Hathaway kerül őrizet alá, és nem is akármiért. A vád: a morák királynőjének, Tatjanának meggyilkolása. Az örökmozgó dampyrt azonban apja, az extravagáns öltözködéséről és titokzatos kapcsolatairól ismert és hírhedt Abe Mazur megszökteti a fogdából. Rose így Dmitrijjel nekivág a nagyvilágnak, hogy elrejtőzzön rosszakarói, valamint a királyi udvar testőrei elől. Rose persze nem tűrheti tétlenül, hogy valaki a nyakába varrta a gyilkosságot, és nyomozni kezd az igazi tettes után. Ehhez azonban meg kell találnia a királynő neki írt levelében említett utolsó Dragomir-leszármazottat. Eközben barátnője, Lissa, az Udvar politikai intrikái közepette a királyi trón várományosai között találja magát…
Kiben bízhatnak, miközben halálos ellenségeik nyújtanak segítséget, és barátaik árulják el őket? Ki fogja meghozni a végső áldozatot a családért, a szerelemért és a túlélésért?

Szent Johanna Gimi 1-7.

Amikor az ember gyermekének sok-sok tini unokatestvére van, könnyebben tud informálódni arról, hogy mi a mai trend a fiataloknál könyvek terén. Már amelyik fiatal manapság olvas:(
Na szóval. Hallottam már a Szent Johanna Gimi könyvekről már jó ideje, hiszen már 7 könyv megjelent belőle. De úgy gondoltam majd 40 éves fejjel talán mégse tiniregényt kellene olvasnom. Múlt szombaton viszont nem tudom milyen indítattásból, de elkértem csak az első könyvet ebből a "tiniregényből".
Az tudom mondani, ez egy remek döntés volt részemről. Komolyan mondom, annyira régen szórakoztam már ilyen jól valamin, hogy elmondani nem tudom.
6 nap alatt kiolvastam mind a 7 könyvet, pedig nem kis vékonyka füzetekről beszélek, hanem 400-500 oldalas könyvekről.
Akkorákat nevettem egyes részeken, hogy a családom egy idő után, már igencsak furcsán nézett rám, amikor hangosan röhögtem valamin és folytak a könnyeim a nevetéstől. A következő pillanatban meg sírtam a meghatottságtól.
Olyan volt, mint egy időutazás. Egy csomó középiskolás élményem előjött nekem is, pedig messze nem ilyen iskolába jártam, anno
A tartalmát nem is igazán akarom ismertetni, elég talán annyi, hogy van egy középiskola osztály, ahol vannak 12-en és nekik a négy éves középiskolai életéről szólnak a könyvek egy-egy fél egy-egy könyv. Úgymond naplószerűen írja a könyvet Rentai Renáta a főszereplő kislány, az ő szemszögéből ismerjük a szereplőket (Cortezt :D, Virágot, Davet, Zsoltit, Ricsit és a többieket), látjuk a történet, meséli el nem igazán unalmasnak mondható napjaikat:))))
Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy picikét és szeret szórakozni és visszatekinteni az iskolás éveire.

u.i.: Napok óta képtelen vagyok elszakadni ezektől a könyvektől. Újra és újra bele-beleolvasok, átlapozom. Hihetetlen milyen mértékben megfogott, komoly gondot okoz, hogy elengedjem a szereplőket, a történetet. Istenem, de messze van még február, amikor a történet befejeződik. És egyben iszonyú kíváncsi is vagyok, hogy mi lesz Renivel és Cortezzel meg a többiekkel. Lassan fog telni az elkövetkező pár hónapra mire kezembe foghatom az utolsó 8. könyvet...

Julia Quinn: Bevelstoke 2. Ami Londonban történt

Ez a Bevelstoke sorozat második kötete. Tulajdonképpen nem összefüggő a három könyv, bár időnként vannak benne utalások az első könyvre és egy-két szereplő is ugyanaz, így aki akarja nyugodtan olvashatja mondjuk csak a második könyvet, bár szerintem, ha valaki beleolvas úgy is el fogja olvasni mind a hármat.
Ez a könyv már jobban tetszett mint az első kimondottan élveztem a két főszereplő beszélgetéseit az ablakban. Volt olyan rész, ahol hangosan felnevettem. Szeretem az ilyen úgymond kétértelmű beszélgetéseket, amikor igen csak több félére lehet gondolni, hogy mit akart mondani a másik:))))

A könyv ajánlója:
Amikor Olivia Bevelstoke-kal közlik, hogy az új szomszédja állítólag megölte a menyasszonyát, egyetlen percig sem hiszi el. De azért nem állja meg, hogy ne kémkedjen a férfi után, biztos, ami biztos. Lecövekel az ablakánál, a függöny takarásában, és csak figyel, és vár… és felfedez egy hihetetlenül érdekes embert, aki határozottan készül valamire.
Sir Harry Valentine a hadügyminisztérium egy unalmas részlegénél dolgozik, ahol a nemzetbiztonság szempontjából fontos dokumentumokat fordít.
Bár ő nem kém, megkapta a szükséges kiképzést, így amikor egy gyönyörű szőke nő figyelni kezdi az ablakából, azonnal gyanút fog. És épp, amikor úgy dönt, hogy a lány nem több egy bosszantóan kotnyeles elsőbálozónál, megtudja, lehetséges, hogy Lady Oliviát eljegyzi egy orosz herceg, aki viszont, lehetséges, hogy összeesküvést sző Anglia ellen. Amikor pedig Harryt utasítják, hogy kémkedjen Olivia után, rádöbben, lehetséges, hogy még ő maga is beleszeret a lányba…

Julia Quinn: Bevelstoke 1. Miss Miranda Cheever titkor naplója

Julia Quinn könyveim számomra mindig egy remek kikapcsolódás nyújtó könnyed olvasmányok. A történelmi romatika kategóriában tudnám sorolni. Alapvetően elég kiszámítóható a történet, de mindent remek humorral, néha-néha érdekes párbeszédekkel, viszonylag nem túl hosszú leírásokkal tarkítva.
Aki szereti a romantikus regényeket, azoknak mindig jó kikapcsolódást nyújtanak Julia Quinn könyvei.
Ez a regény is hozta a szokásos formáját, bár az elegén számomra egy kicsit döcögősen és némiképpen vontatottnak tűnt, de a könyv felétől azért szépben "beindultak" az események.

A könyve ajánlója:
1810. március 2.
Ma szerelmes lettem.
Tíz éves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tíz évesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tíz évesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert.
Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, amelyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül…

A szürke ötven árnyalata

Ez a könyv volt az, ami már a címe alapján felkeltette teljes mértékben a figyelmemet. A mai napig nem tudok rá értelmes magyarázatot adni, hiszen az elején még azt sem tudtam, hogy miről szól, de mégis a címe olyan mértékben megfogott...
Jó pár héttel ezelőtt az interneten megtaláltam egy rajongói fordítását, ami még az első időkben készült, ahol a két főszereplő Edward és Bella néven futott a Twilight után... Sikeresen letöltöttem és elkezdtem olvasni, de már a második oldal után hülyét kaptam a nevektől és inkább fogtam az egészet is kicseréltem az Christian és Anastasia nevekre. Így már sokkal olvashatóbb volt számomra.
Véleményem a könyvről: Hm. Nehéz megfogalmazni, nagyon nehéz. Első olvasásban annyira megfogott, hogy nem tudtam abbahagyni, megint megvolt a hajnalig olvasás, hulla fáradtság tőle. De akkor is, valami hajtott, hogy végigolvassam. Nem tudtam abbahagyni, letenni... Utána jött a hatalmas csalódás, hogy csak a 2. könyv feléig van lefordítva. Teljesen paff lettem. Basszus... Nekiálltam továbbolvasni angolul, amihez azért hozzátartozik az is, hogy az angoltudásom nem tökéletes, bár meglepő módon egész jól tudtam vele haladni egy darabig, mert nem éppen egy agyonkomplikált nyelvezettel írt könyv.
Aztán egyszer csak elég volt. Pedig még nem értem a 2. végére se...
De elkezdett idegesíteni az egész húza-vóna, na meg a drága hölgy szereplő...
Az alaptörténetben rengeteg lehetőség van/volt. Jó egy kicsit hihetetlen aláírom, egy 21 éves szűz lány, egy 27 éves milliárdos pali, "szerelem" első látásra, a szerelem szó idézőjelben nem véletlenül!!!!!, meg az egész BDSM helyzet, az irányításmániás pasi.
A csaj belső monológjai olyan mértékben idegesíteni kezdik az embert egy idő, hogy nem akarja tovább olvasni. A belső istennőjével való vívódása, Jesszusom. A szent varjúzás, szent tehenezés. Elsőre még jó poén, de amikor huszodaszorra jön elő... Na nem... Különösen annak fényében, hogy az én hozzáállásom teljes mértékben más, és baromi nehezen tudom elfogadni, hogy valaki ekkora hülye picsa legyen, már elnézést.
Tegyük hozzá az egészhez, hogy a könyv hatalmas nagy médiavisszhangot kapott. Sokan nemes egyszerűséggel mami pornónak titulálták a könyvet, meg hogy pornóregény. A pornóregény kifejezéssel abszolút nem tudok egyet érteni. Tény és való, hogy vannak benne keményebb részek, de ettől ez még szerintem nagyon-nagyon messze van egy pornóregénytől. Olvasna csak valaki Maya Banks-től:)))) Na az kemény!
Mindentől függetlenül el fogom olvasni a másik két könyvet, sőt minden valószínűség szerint meg is fogom vásárolni azt is, mint ezt az elsőt. Mert úgy érzem ezek a könyvek kellene nekem. Nincs rá normális magyarázat, de kell, attól függetlenül is, hogy egy idő után mennyire idegesített ez a könyv, de valami mégis megfogja benne az embert.

A könyv leírása:
Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait. 

Susan Elisabeth Phillips: Zsák a foltját

SEP könyveit évek óta imádom. Szinte az összes megvan eredeti könyv formátumban. ezt a könyvet is sikeresen megvásároltam két hete, erre a múlt  héten már valaki el is készítette a e-változatát is. De sebaj:D Jó volt végre egy könyv, amit "eredetiben" olvastam, éreztem a súlyát, éreztem az illatát. Imádom az új könyvek illatát, nincs is annál finomabb.
A könyvről pár mondat. Nagyon szerettem. Főként, úgy, hogy most olvastam nemrég a Luxusmucus, minek következtében persze újraolvastam a Játék az életet. Ez a könyv, úgymond a befejező része ezeknek, hiszen ennek főszereplője Ted Beaudine:D
Az írónő hozza a szokásos formáját, tulajdonképpen a szokásos sablonnal írta ezt a könyvét is, de én akkor is nagyon kedvelem továbbra is. Teljesen ott vagyok a könyvben, élvezem a szereplőket, együtt sírok, együtt tudok velük nevetni.
Annyit azért el szeretnék mondani még, hogy a könyv elején kicsit nehezen lehetett követni a sok szereplőt, de egy idő után, azért letisztázódott, hogy ki-kicsoda:D
Maximálisan ajánlani tudom a könyvet!!!!!
A könyv ajánlója a netről:
A rendkívül szexis Lucy Jorik az Amerikai Egyesült Államok egykori elnökének lánya… Az ugyancsak csodaszép Meg Koranda pedig legendás hollywoodi hírességek leszármazottja…
Az egyikük hozzá fog menni Mr. Ellenállhatatlanhoz, Ted Beaudine-hez, Wynette városának üdvöskéjéhez. A másik mindent elkövet, hogy megmentse barátnőjét ettől a ballépéstől.
Utóbbi tudja, hogy legjobb barátnője esküvőjének meghiúsítása a lehető legokosabb volt, amit csak tehetett. Ám szinte még el sem hangzik a boldogító „nem”, ő máris a leggyűlöltebb személy a kisvárosban - ahol ráadásul ott ragad egy rozoga tragaccsal és üres pénztárcával, no meg egy nagyon dühös vőlegénnyel. Pénz nélkül, szorult helyzetében is hátat fordítva híres szüleinek, hiszi, hogy képes lesz megállni a saját lábán. Végül is mi baja lehet? Beleszeret Mr. Ellenállhatatlanba? Á, az kizárt…
Susan Elizabeth Phillips a tőle megszokott pörgős lendülettel és ellenállhatatlan humorával vezet bennünket végig a nem mindennapi történeten. Ezúttal is váratlan fordulatok, könny és nevetés - s nem kevés forró erotika a világhíres írónő receptje.

Candace Camp: Szerelem a gyanú árnyékában

Vannak könyvek, amiket az ember valahol megtalál és elolvassa a leírását/fülszövegét és rögtön felkelti a kíváncsiságát. Így voltam én is ezzel a könyvvel. Sajnos egy picikét csalódást okozott,  többet vártam az előzetes alapján... Egy kellemes könnyed történet, szeretni való szereplőkkel és némi izgalommal, nyomozással megspékelve a végére. Bevallom őszintén nem jöttem rá végül is ki volt benne a rossz, így a végére egész ügyes kis fordulat lett ezáltal. Leginkább a kosztümös-történelmi szerelmi történet kategóriába tudnám sorolni. Egy laza egy-két estés kikapcsolódásnak megfelel, annak, aki szereti a romantikus könyveket. 

Az ajánló a könyvről:

A szép és forrófejű Julia elhatározza, hogy tisztára mossa fivére emlékét, aki az általános vélekedés szerint öngyilkos lett, mert sikkasztással vádolták meg. A lány merész tervet eszel ki, hogy vallomásra kényszerítse a gőgös Lord Stonehavent. Azt akarja, hogy Stonehaven ismerje be, ő tulajdonította el a pénzt, és felelős egykori barátja tragédiájáért. Julia először erőszakos eszközöket alkalmaz, majd a csábítás különféle fogásaival próbálkozik, de nem jár sikerrel. Végül ő maga esik rabul, amikor végzetesen beleszeret gyűlölt ellenségébe. A lord pedig visszaadja neki a kölcsönt: foglyul ejti, és megkötözve magával viszi. Útközben, amikor egy fogadóban éjszakáznak, ismerősök lepik meg őket…

Laural K. Hamilton: Anita Blake sorozat 9. rész Obsszidián pillangó

A sorozatnak ez egy kicsit különálló fejezete, hiszen itt inkább Edward-é lett volna a főszerep, de továbbra is Anita volt a lényeg. Itt nem is igazán találkozhattunk pl. Jean-Claude-dal és Richard-dal, de nekem most valahogy nem is hiányoztak.
Ami viszont komoly nehézségeket okozott, az, hogy a könyv olyan részletességgel írt le egy csomó borzalmat, hogy időként félre kellett tennem a könyvet. Komolyan mondom, néha már sok volt ennyi iszonyat, ilyen részletességgel leírva. Közben elolvastam egy-két könyvet, kikapcsolódásként.
Mindettől függetlenül, megint hozta a formáját az írónő, és egy remek regényt írt meg újfent. Továbbra is nagyon szeretem a szereplőit, a történeteket és igazán irigylem, hogy valakinek ilyen fantáziája van, amit még meg is tud osztani másokkal.
Lelkesen olvasom tovább a sorozat, szerencsére még van jó néhány kötet:D

Susan Elisabeth Phillips: Luxusmucus

Egyik legnagyobb kedvencem ez az írónő. Az összes könyvét olvastam eddig, sőt majdnem mind megvan nem csak elektronikus formában, hanem szép eredeti kiadásban, talán csak az utolsó 1-2 példány hiányzik, aminek fő oka sajnos az áruk:(((
Remekül és nagyon olvasmányosan ír, élvezet olvasni, teljesen mértékben ki tudja kapcsolni az embert.
Ez a könyv, egy régebbi talán az első könyvei között megjelent történetnek (Játék az élet című könyv) egy picikét az előzménye annyiban, hogy ebben a könyvben is szerepelnek már későbbi, úgymond az idősebb Francesca és Dallie. Szeretem, amikor egy már megismert szereplőknek megismerem azt a történetét, ahogy összekerültek, megismerkedtek, alakították az életüket.
Ebben  a könyvben is több szálon futó események vannak, amik folyamatosan szét- és összefutnak időnként. Viszonylag hosszú időintervallumot foglal össze a könyv, de olyan mértékben lekötött és olvastatta magát, hogy megint sikerült hajnali 4-ig olvasnom, már kezdett kint világosodni, amikor muszáj volt letennem az olvasót... :P
Szeretem, ha valaki  úgy tud leírni eseményeket, dolgokat, hogy az embernek szabályszerűen elszorul a torka, könnybe lábad a szeme. Susan Elisabeth Phillips-nek eddig minden könyvében sikerült nálam ezt az érzést elérnie.
Igazából a történetet nem is akarom leírni, ecsetelni. Csak azt tudom mondani, hogy kár lenne kihagyni annak, akiben csak egy egészen picike romantikus érzés van.

James Patterson & Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol

Tegnap éjjel, vagyis ma hajnalban olvastam ki ezt a könyvet.
Kicsit furcsák róla a benyomásaim.
Tetszeni tetszett, de.... Még sem tetszett.
Nem mondanám, hogy rohanni fogok keresni másik könyvet tőlük.
Egy picit nyitva hagyott  egy-két dolgot a könyv vége felé, de lehet, hogy én nem értettem meg jól. Erősen olyan érzésem volt, mintha a vége felé az jutott volna eszébe az írópárosnak, hoppá, már ilyen hosszú lett a könyvet, akkor gyorsan fejezzük be, és így úgy tűnik, mintha a vége össze lenne csapva.
Alapvetően szerelmi történet ez a könyv is, de azért van benne több is, főként az anya-lánya kapcsolat volt érdekes, és elgondolkodtató.
A történet érdekesnek tűnt a leírása alapján. Van egy kislány Jane, akinek van egy képzeletbeli barátja Michael, aki 9. születésnapján után eltűnik, mert nem maradhat tovább.  23 évvel később megint összefutnak.
Szóval tényleg nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy kellemes élménnyel gazdagodtam a könyv elolvasása után, de valahogy mégis volt benne valami, ami elgondolkodtatott.

Nalini Singh: Angyalkard

Ez a könyv is egy sorozat része, bár külön olvasva is teljesen érthető, csak egy-két utalás van az eddigi könyvekre. Kedvelem az író stílusát, nagyon olvastatja magát. Ez a könyv is az a kategória, hogy alig tudtam letenni, és tulajdonképpen másfél nap alatt kivégeztem, erős hajnalig tartó olvasással:))))))
Már az előző regényekben is izgatta a fantáziámat Dmitri alakja, formája jó volt, hogy kapott egy saját könyvet:D  Érdekes embernek/vámpírnak mutatja be a Dmitrit, bár számomra az előző részek alapján egy kicsit más milyennek képzeltem, de végül is így sem volt rossz....  Honor személyében, különleges párt talált magának, nekem nagyon bejött. 

Jó lett volna, ha Elena és Raphael egy picikét többet lett volna jelen a könyvben, bár ez erősen egyéni problémám, mivel nekem  ők a nagy kedvenceim, remélem a jövőben még kapnak egy könyvet, de addig is türelmesen várjuk a Hetek többi tagjának könyveit, különösen Jason és Illium regényeit. 

Victoria Clayton: Hol késel hercegem

Hajnalban olvastam ki ezt a könyvet, így még viszonylag frissek a benyomásaim e könyvről, arról nem is beszélve, hogy milyen álmos vagyok...
Összességében tulajdonképpen tetszett is meg nem is, de inkább nem. Voltak pillanatok, amikor majdnem félretettem, hogy nem olvasom tovább, de aztán csak hajtott a kíváncsiság, hogy mit fog kihozni belőle az író a végére.
A történet főszereplője Marigold, aki balett táncosnő és eltöri a lábát, miáltal, amíg gipszben van a lába elmegy a szüleihez, ahol gyermekkorában élt és itt történnek vele különböző "dolgok". Maga a hölgy engem elégé irritált, a gondolatmenetei néha nagyon fárasztóak voltak, időként pedig elég zavaró baromságokat, hülyeségeket tudott kifejteni magában, amitől nekem néha, olyan igazán buta szőke nőnek tűnt, pedig ő egy erősen vörös hajú leányzó.
A könyv ajánlója alapján, egy kicsit másra számítottam, hirtelen nem is igazán tudom, hogy milyen kategóriába sorolnám ezt a könyvet. Először úgy gondoltam, hogy nem igazán érvényesülnek benne a szokásos szerelmes történet klisék, de aztán a végére, csak bejött egy-két megszokott forma...
Helyenként nagyon zavaros volt a történet, hirtelen befejeződött egy rész és a következő pillanatban egy teljesen más helyen, időben voltunk, ahol fokozatosan mégis befejeződött a félbehagyott rész, de erősen hozzátevődött egészen más történetekkel, visszaemlékezésekkel. Ez elég zavaró volt, de azért követhető maradt a történet hellyel-közzel.
Erőset zavart a könyvben a sok balett kifejezés, amiket nem értettem, lévén nem igazán vagyok balett rajongó, de azért elkelt volna egy erő lábjegyzet a könyvhöz, hogy mi földi nem balettben jártas halandók is jobban értsük, hogy miről van szó.
A legvégén van egy szál, ami számomra elég megdöbbentő volt, és azt tudom mondani, hogy teljesen elfogadhatatlan. Nem akarom ezzel lelőni ezt a "pluszt" a könyv végéről, de bennem nagyon erős ellenszenvet váltott ki, és ezáltal le is rontotta a könyvet.
Végül is egyszer el lehet olvasni, de tartok tőle, hogy a jövőben nem fogom ennek az írónak másik könyvét keresni, vagy elolvasni.

Nancy Barr Verde: Az utolsó falat

Tegnap este olvastam ki ez a könyvet. Olyan igazi habkönnyű kis olvasmány. Leginkább a romantikus, szerelmes regények közé sorolnám, de az egész könyvnek adott egy kis pikantériát, hogy rengeteg gasztros dolog található benne. Én meg erősen "gasztroőrült" vagyok, hiszen imádok sütni, főzni konyhába alkotni, gasztroblogot írni:))))
Nagyon tetszett, ahogy az írónő bemutatja a könyvben, hogy működik egy főzős műsor háttere, hogy mi mindenre kell odafigyelnie a háttérszemélyzetnek, és, hogy mi földi halandók, mennyire a látszatot látjuk csak egy ilyen műsor kacspán:)))
Jó volt a sok vámpíros, tündéres könyv között egy ilyen könnyed, számomra kikapcsolódást jelentő könyvön szórakozni. Nem mondom, hogy minden nap ilyen fajta könyvet szeretnék olvasni, de néha jó az álmodozás, a jó befejezéssel találkozni.
Szóval, aki teheti olvassa el, főként, ha egy kicsit is szeret főzőcskézni!

Heather Graham: Halál a táncparketten

Egy kellemes, viszonylag egyszerű történet. Tulajdonképpen krími egy erősebb szerelmi szállal, nagyon sok tánccal:) Végeredményben tetszett a könyv, és bevallom őszintén nem jöttem rá, hogy ki vagyis kik a gyilkosok a könyvben, így nagy izgalommal olvastam a végéig a könyvet.
A mostanában olvasott sok vámpíros, tündéres könyv után kimondottan üdítő volt ez a könyv:D

Karen Hawkins: Viharos szerelem

Sajnos ez a könyv egy hatalmas nagy csalódás volt. Ha belegondolok, hogy megvettem volna horror pénzért, és elolvasás után belegondolok, hogy milyen potyára fizettem érte ki sok-sok pénzt... brrr...
Komoly szenvedést okozott végigolvasnom. Rég olvastam már ennyire pocsék könyvet. Igazából már csak azért olvastam végig, hogy esetleg a vége felé valami jobb lesz benne. De a csalódás megmaradt végig. Úgy mondanám, hogy udvariasságból fejeztem be.
Érdekes módon az írónő első könyve a "Kalandor" nem volt ennyire pocsék, azon egész jól szórakoztam, de ez...
Szóval ismét megállapítottam, hogy zseniális találmány az e-book. A könyv vége után egy egyszerű mozdulattal megnyomtam a delete gombot, és más a süllyesztőbe is került a könyv.

Christina Dodd: A baj magassarkúban érkezik

Új írónő. Erősen romantikus regény, de nem az a csöpögős fajta:))))
Napjainkban játszódó történet, ami meglepően olvasmányos volt. Remekül szórakoztam az egész könyvön. Szerencsére nem volt túlságosan hosszú sem, pont olyan, hogy kellemesen ki lehetett olvasni két nap alatt.
A szereplők tetszettek, sok részen még jókat nevettem is.
Az írónőnek van még sok könyve, jelen pillanatban találtam 15 könyvet, amiből már el is olvastam 2 példányt.
Összességében egy olyan könyv, amit az ember szívesen olvas el egyszer, jól szórakozik rajta, amíg olvassa, aztán elfelejti, de mégsem hagy maga után rossz szájíz...
Kimondottan üdítően hatott a sok vámpíros, tündéres könyv után:))))

Anita Blake sorozat

Megint sikerült találnom egy olyan sorozatot, ami eddig kimaradt az olvasási repertoáromból. Pedig mikor rákerestem, döbbentem tapasztaltam, hogy  a sorozatból már található 16 könyv található:)))))
Az történet főszereplője Anita Blake, aki vámpírvadász és halottkeltő, de roppant érdekes  mellékszereplők találhatók a könyvekben, többek között nagy kedvencem Jean-Claude a vámpír...
Első lendülettel elolvastam a sorozat első 7 könyvét.
Elég vegyesek benyomásaim. Néha nagyon zavart a túlzott, sok leírás, sőt bevallom őszintén volt, hogy átugrottam részeket, mert nekem túl sok volt a részletezés.
Összességében tetszik a sorozat, hiszen megint sikerült az éjszakákba menően olvasnom, mert nem tudtam letenni a könyveket. Maga a  története egy elég jól kitalált világot mutat, amibe én erősen részt tudtam venni, annak ellenére, hogy egy kicsit sok benne az öldöklés, halottak, hullák, gyilkosságok, és számomra kevés az érzelem a szereplőktől, bár egy vámpírtól nem is igazán várhatunk nagyon érzelmeket...
Keveslem benne a párbeszédeket, hiszen néhol valahogy túlságosan nyitva-maradnak a beszélgetések, inkább a saját képzeletünkre bízva, hogy pontosan miről is volt szó. Ennél jobb, ha határozott, konkrét dolgokat tudunk meg egy beszélgetésnél és nem nekem kell kitalálnom, hogy miről is volt szó pontosan...
Kérdeztem egy-két könyvrajongót, hogy nekik hogy tetszett ez a sorozat. Érdekes módon, akik véleményt, hozzászólást mondtak, mindenkinél a lelkesedést éreztem, bár többen jelezték, hogy egy idő után a főszereplő átmegy úgymond "szexőrültbe".  Na eddig még nem jutottam el, de majd meglátjuk.
Folytatni fogom a sorozat olvasását, de most tartok egy kis szünetet, hogy leülepedjen az eddigiek.

Sherrilyn Kenyon: Az ördög is sírhat

S. Kenyon-tól már sok könyvet olvastam, ez szerintem legalább a 10. :o)
Az első pillanattól megfogott a világával, amit a könyveiben teremtett. Számomra teljesen hihető, pedig erős túlzásokban vannak benne, de mégis. Úgy gondolom, egy könyvnek az egyik legnagyobb feladata, hogy elvarázsolja az embert. Ha a könyveit olvasom ki tudom zárni a körülöttem lévő világot, ott vagyok a könyv történetében, szinte én élem át, ami történik benne.
Ez a könyv tulajdonképpen egy sorozat része, de szerintem különálló könyvként is lehet olvasni. Mivel én olvastam az összes eddig megjelent (és rajongói fordításban elkészített) részeket, számomra teljesen érthető benne minden.
Az alap történet ugyanaz, mint a többi könyvben, de aki olvasott akár egy részt is a sorozatból, minden könyvben kap egy piciket plusz információt, érdekességet a folyamatosan újra, meg újra megjelenő szereplőkről. Itt konkrétan Ash-re gondolok:)))) aki bevallom őszintén szívem csücske, az első megjelenése óta, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már elolvastam a róla szóló könyvet is. De erről majd máskor...
Sajnos a kiadó, aki az írónő könyveit jelenteti meg, az utóbbi időben erősen lecsökkentette a megjelenéseit, így csak a rajongói fordításokat tudom olvasni, de ez egy cseppet sem rossz, hiszen a legtöbb rajongói fordítás - ami az interneten kering - szerintem ezerszer jobb néha, mint, amit hivatalosan kiadnak.
Szóval összességében Sherrilyn Kenyon könyveit maximális ajánlani tudom mindenkinek:D

Nalini Singh: Angyalvér, Angyalcsók, Angyaltánc

Pár hónapja olvastam már ezeket a könyveket, de most újra átolvastam. Másodszorra még jobb volt!!!!
Ritka módon elvarázsolt vagyok tőlük.
Annak idején és most is, amikor elkezdtem olvasni, az elején egy kicsit félve kezdtem bele, mint mindig, amikor új íróval próbálkozom. Pedig a fülszöveg olvasása után erősen felkeltette az érdeklődésemet. Néhány oldal után viszont, ezzel a könyvvel is úgy jártam, hogy letenni nem tudtam.
A főszereplő hölgy (Elena) számomra egy kicsit túlságosan kemény nőként, de az arkangyal (Raphael). Hm. Nemes egyszerűséggel: imádom. Iszonyú jól eltalált figura/pasi:))))
Jól vannak ábrázolva, leírva, karakterizálva benne a szereplők és nagyon sok mellékszereplőt (kedvencem a Hetek főnöke: Dimitri) szívesen megismernék jobban. Az internetes hírek között szerencsére úgy olvastam, hogy ezeknek a szereplőknek a jövőben tervezi az író egy-egy külön regényét, amit már alig várok.

A történetről nem is igazán akarok semmit elmondani, mert nehéz pár mondatban leírni. Van benne sokféle érzelem, de egyben harcok is.
Szóval ezeket a könyveket is tudom ajánlani minden olvasni szeretőnek:D

Cassandra Clare: Csontváros, Hamuváros, Üvegváros

Ezekbe a könyvek is teljesen véletlenül kezdtem bele, már nem is emlékszem, hogy honnan jött az ötlet. Bár  már jó pár hónapja, hogy elolvastam őket, de mind a napig teljesen varázslata alatt tart. Első hangzásra a leírása egy kicsit úgy tűnik, hogy tiniknek való olyan "twilight"-os könyv. De nem. Az írónő egy olyan másik úgymond párhuzamos világot fest le a könyvében, ami számomra teljesen hihető volt. Folyamatosan történik mindig valami az egész történet alatt, és a szereplői meglepően szerethető figurák. Ráadásul az első könyv vége ritka nagy csattanóval fejeződik be, amit végre nem számít "szokványosnak".
Annak idején, csak az első két részt tudtam e-book-ban megszerezni, de annyira szerettem volna elolvasni a harmadik részt az Üvegvárost, hogy képes voltam megvásárolni:))) Pedig ez sem tartozik az olcsó könyvek közé.
Nemrégiben megjelent egy újabb része, de ez még sajnos nem sikerült beszereznem, remélem hamarosan valaki digitalizálni fogja.
Végeredményben nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet szinte bármilyen korosztály számára.

Tasmina Perry: Eredendő bűn

Ez volt az írónőtől a második könyv, amit olvastam. hmmm. Őszintén nem lopta be magát teljesen a szívembe. Voltak részek, amik nagyon izgalmasak voltak, de alapvetően a történet egy jó nagy - nem igazán tudok rá jobb szót - blödliség.
Annyira nincs valóságszaga az egésznek. Hogy lehet, hogy egy ilyen gazdag, szuper-hiber család összes hozzátartozójával mindig, folyamatosan történjen valami tragédiaszerűség és a legtöbb esetben csak rossz irányú. Számomra abszolút nem hihető. Tudom, hogy csak egy regény, úgymond fikció, de akkor is.
Nagyon hiányoltam belőle a humort. Szinte nem is volt benne olyan rész, amin mosolyogni lehetett volna.
Van még két könyve az írónőnek, de úgy gondolom ezeket egyelőre félreteszem későbbi időpontra, hiszen a gyűjteményemben szerencsére vannak ennél ezerszer jobb olvasmányok.

Jeanine Frost: Cat and Bones könyvek

Vannak kedvenc íróim, akiktől mindig szívesen olvasok könyveket. Viszont nagyon nehezen kezdek bele új író/írónő könyveibe, félve attól, hogy milyen lesz, mit fogok kapni.
Nemrégiben találkoztam valahol Jeanie Frost könyveil.
Első körben azt tudnám mondani, hogy a múlt hét elején találkoztam először az írónő könyveivel, és momentán a 6. kötetet olvasom:)))) Szóval ez nagyon-nagyon sokat elárul arról, hogy mennyire tetszenek. Szerencsére le tudtam tölteni szinte az összeset, ami jelen pillanatban 8 kötet, de ha jól nézegettem van még egy regény, de igyekszem ezt is minél előbb beszerezni...
Pár tőmondatban a könyvekről.
Vámpíros.
Sok harci jelenettel, természetesen erős szerelmi szállal.
Érdekes szereplőkkel, akikkel folyamatosan találkozunk szinte az összes kötetben. Erős egyéniség mind a női főszereplő Cat és természetesen Bones is, aki a FÉRFI:))) Szándékosan írtam nagy betűvel!!!
Nagyon megfogott a stílusa. Olvasmányos, az a fajta könyv, amit képes az ember hajnal fél négyig is olvasni, nem törődve olyan apróságokkal, hogy másnap dolgozni kell menni és le fog ragadni egész nap a szeme. Képtelen voltam letenni csak olvastam, olvastam, olvastam, amíg a végére nem értem. Volt, hogy hangosan felnettem, de bevallom olyan is volt, hogy folytak a könnyeim... Szóval csak ajánlani tudom!!!